修学旅行と色々

Kedves Olvasók-akik-még-reménykednek-abban-hogy-esetleg-írok-ezért-néha-felnéznek-ide!

Tudom, tudom. De most írok! （＾∀＾）メ
December. Otthon úgy hallottam, hó is esett, meg minden, Kansaiban (főleg itt Osaka szomszédságában) viszont ilyesmi az éghajlatnál fogva nem túl valószínű, nem elég, hogy hó nem esett, de egészen múlt hétig 15 fokok voltak, meg volt 20 is, és koknrétan tegnapelőttől lett hidegebb, ami még mindig nem túl hideg, de elég ahhoz, hogy ma reggelre például a szobámban 8 fok volt. 8. A szobámban. Igen. Nem tudom, írtam-e, de a japánok nem fűtenek. Náluk az van, hogy ha fázol, öltözz fel. Éjjel most így, hogy lehűlt, rákényszerültem a melegítőben alvásra, 3 takaró (nem vékony!!) és egy pléd alatt, úgy, hogy a fejem búbja se látszik ki belőlem, mert reggelre lefagyna. Komolyan, lehet, hogy hülyén hangzik, de ha kilóg az arcom a takaró alól, akkor fázok. Reggel meg remek dolog felkelni, és a 8 fokban átöltözni. Eleve az ágyból kikelni igencsak megpróbálja az ember akaraterejét, aztán meg fogvacogva át is kell öltözni... De a legrosszabb a fürdés. Ugyanis a fürdőszobában sincs fűtés (itt Kansaiban amúgysincs fűtőtest, mármint mint otthon, de állítólag Hokkaidon van), sok helyen légkondival fűtenek, nálunk valami hordozható fűtőtest szerű izével. Azt be lehet kapcsolni este, de persze nem lehet 20 fokra beállítani, mert akkor túl sok áramot fogyaszt, szóval 18 fokra állítja be az ember. Este, nem éjjel. Ha alszol, kapcsold ki. Visszatérve a fürdőszobához, mire lehámozza magáról az ember a ruháit, háromszor fagyhalált hal, aztán próbál valahogy felmelegedni fürdés közben, majd kilép a fürdőkabinból vagy mi a jó égből, és megint meghal a hidegtől. Nem csoda, hogy megfáztam. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy úgy fáj a torkom, hogy ott halok meg mindjárt. De bementem suliba, mert már csak tegnap meg hétfőn kell menni suliba, és tegnap ajándékozás volt, úgyhogy be akartam menni, de ma meg még szarabbul vagyok, itt ülök kábé hat réteg ruhában egy plédbe burkolózva, de fáznak a kezeim. Meg a lábam. Tegnap zuhanyzás közben komolyan elgondolkodtam rajta, hogy a maradék kevesebb mint két hónapban én nem fogok minden fürdeni, de aztán úgy döntöttem, hogy azt azért mégsem. Komolyan képtelen vagyok felfogni, miért nem fűtenek be. Jó hogy nem megy 0 fok alá és a leghidegebb tél idején is a legalacsonyabb hőmérséklet itt Osaka környékén 3-4 fok körül van, de azért ez nem indokolja a dolgot. Helyette vesznek egy csomó ruhát. Komolyan, be kéne mennetek egy japán bevásárlóközpontba, tele vannak mindenféle meleg, téli, házban hordandó cuccokkal, plédekkel, papucsokkal, köntöszzerű izékkel, meg mittudomén, és mindenki azt veszi. Ennyi erővel akkor már fűtsenek be, és esetleg a közérzetük is jobb lesz. Na hagyjuk a témát.
Akkor kezdjük el leírni, mi minden történt velem az elmúlt sok hétben. Azt hiszem, kicsit ugrálni fogok az időben.
December 5-én japán nyelvvizsgám volt. Nemzetközi nyelvvizsga N2-es szint. Nagyon-nagyon sokat tanultam rá, mióta idejöttem, MINDEN ÁLDOTT NAP, iszonyatosan készültem rá és nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön. Szeretném, hogy sikerüljön. Az N2-es szint vizsgáját (5 szint van, az N5 a legkönnyebb, az N1 a legnehezebb, de az N1 egy év alatt némileg lehetetlen, mert 2000 kanji körül kell hozzá, egy év alatt meg 1000-et megtanulni az N2-höz is épp elég volt, ráadásul az N1-es nyelvtan az olyan, amit a japán középiskolások se nagyon tudnak, mert nem használják, egyetemista kortól kezdik el használni, de ezt most nehéz lenne elmagyarázni anélkül, hogy jobban belemennék a japán nyelv taglalásába, szóval félreteszem a dolgot, de egyébként jövő decemberben [nemzetközi japán nyelvvizsgát egy évben kétszer tartanak, minden országban ugyanazon a napon] tervezem az N1-es szint meghódítását) a Hyogo-kenből jelentekző vizsgázók számára Kobében tartották, N3-N4-N5 volt több városban is, de N2-N1-re nem jelentkeznek túl sokan, úgyhogy csak egy helyen tartották. Kobe konkrétan nincs messze, a központja, Sannomiya 25 perc vonattal az én állomásomtól, de Kobe másik felén tartották egy egyetemen, ami Sannomiyától 30 percre van metróval, szóval nagyon örültem... A vizsga fél 1-kor kezdődött, de déltől be lehetett menni a terembe, szóval aki ismer, az gondolhatja, hogy én már 11 körül ott tébláboltam az egyetemen... Egyébként meglepő módon nem voltam ideges, azt hiszem az idegeim igencsak megerősödtek ez alatt az egy év alatt. 12-kor beültem a termembe, már a legtöbben ott voltak, mert Japánban iszonyúan szigorúan vesznek mindent, szóval mindenki tudja, hogy jobb minél előbb ott lenni. A teremben körülnézve konstatáltam, hogy a jelenlévők 95%-a ázsiai, annak is kb. 80%-a kínai, akik nem is tudnak rendesen japánul, mégis a teszten valahogy állítólag sikerül legtöbbször átcsúszniuk, mert ők ugye értik a kanjikat mindenféle agytorna nélkül is. Ami egyszerűen nem ér, de hát ez van. A vizsga ugye percre pontosan fél 1-kor kezdődött el, és 12:45-kor kezdtük el írni, addig a szabályokat magyarázták (sárga meg piros lapok is voltak, kiküldtek egy jó adag vizsgázót vizsga alatt, mert megszegtek mindenféle szabályokat, de hát könyörgöm... Milyen dolog az, hogy ha leesik a ceruzád, nem hajolhatsz le, csak miután jelezted a dolgot kézfeltétellel? Szerintem én reflexből elhajolnék érte.). A vizsga maga teszt, azaz 4 lehetőség közül kell választanod, és BESZÍNEZNED a megfelelő karikát a válaszlapon. BESZÍNEZNI. Kizárólag ceruzával, ha tollat használsz, érvénytelen. Mondjuk ez Japánba a legtöbb helyen így van, a suliban is minden vizsgát is ceruzával írnak, és amikor megkérdeztem, hogy miért, azt mondták, hogy hát ha elrontják, akkor mi van? Semmi. Kihúzod. Na mindegy. Komolyan, minden szöges ellentéte az otthoni dolgoknak. A lényeg, hogy jól beszínezni a karikákon iszonyatosan sok időt vesz igénybe, és hálát adok az égnek, hogy nem hagytam utoljára, hanem minden feladat végén mág egyszer átnéztem és beszíneztem, mert tuti nem lett volna időm a végén. Konkrétan amikor elértem az utolsó feladathoz, ami az olvasós rész volt, mondom "Hű, tök jó időben vagyok", felnézek az órára, és kiderült, hogy marhára nem. Úgy éreztem, még nem telt el annyi idő, de már csak öt perc volt, ami alatt végig kellett rágnom magam egy szövegen, illetve egy poszter szerű izén, aminek a lényege az volt, hogy valami szemináriumot tartanak külföldieknek a Japánban való munkalehetőségekről, és a munkakeresés módjáról, voltak rajta mindenféle magyarázatok, meg adatok, hogy mikor, hol, mit lehet hallani, és volt hozzá 4 kérdés, én meg totál betojtam, hogy ezt hogy fogom öt perc alatt megcsinálni?? Mert persze a kérdések beugratósak, olyanok voltak, hogy ha x-san ezt meg azt akar csinálni, akkor mikor hova kell mennie, én meg kissé rendhagyó módon először elolvastam a kérdéseket, aztán gyorsan átfutottam a szövegen, még egyszer a kérdéseket, és 3 perc alatt kész lettem. Két percem maradt. Igen, ha a végére hagyom a beszínezgetést, akkor lőttek az egésznek. A hallásutáni ha jól emlékszem 50 perces volt, de ott meg pont túl sok időm volt, mert ugyan a 2kyu írásbeli része veszett nehéz, de a hallásutáni nem egy nagy szám. Főleg ha az ember Japánban van huzamosabb ideig. Jóval lassabb, mint az élő beszéd. Bár állítólag északabbra lassabban beszélnek, mint itt, Kansaiban.
Mindenesetre túl vagyok a nyelvvizsgán, az eredmény február közepén jön. Igen. Én sem tudom, mi tart nekik ennyi ideig. Főleg hogy a válaszlapokat géppel olvastatják be.
Nyelvvizsga után úgy döntöttem, tartok egy hét szünetet, de ezen a héten már elkezdtem egy kicsit szavakat tanulni, és kidolgoztam az 1kyura (N1) való "felkészülési tervemet". Miután hazamentem, szerintem túl elfoglalt leszek ilyenekkel foglalkozni, ami magamat ismerve azt eredményezné, hogy hozzá se nyúlnék a japánhoz, de ha már most nagyjából összeszedem fejben, hogy mit hogy kéne csinálni, akkor lesz valahogy. Ebben az egy évben elég sok mindenre jöttem rá nyelvtanulásilag, főleg mivel egyedül tanultam, mert volt ugyan japán tanárom a suliban, de mindig a többiekkel foglalkozott, mert én tudtam a legjobban, és a többiek jobban rá voltak szorulva a segítségére, plusz közelebb voltak egymáshoz szintben. Szóval én kaptam mindig könyvet, és egyedül bajlódtam vele. Sajnos mire tényleg rájöttem sok mindenre, addigra elfogyott az időm, de hát ez van. :D Az 1kyus könyveket már megkaptam a tanártól miután igényeltem, bár még szerintem fog kelleni 1-2 másik is. Meg ugye áprilisban tervezem megpróbálkozni a rigós japán felsőfokkal, mert a nemzetközi japán nyelvvizsgában nincs szóbeli, úgyhogy jobb lenne egy olyan bizonyítványt is birtokolni, viszont fogalmam sincs, mi van benne a felsőfok anyagában. Írtam e-mailt a rigónak, de eddig még csak annyit kaptam visszajelzésként, hogy elküldték a kérdésemet a vizsgáztatónak, de az meg tojik visszaírni. Na mindegy, mindenesetre el fogom kezdeni a szóbeli tételeket kidolgozni, mert hiába tudok beszélni, azért mégis jobb, ha ki vannak dolgozva.
Közben rájöttem, hogy ez tulajdonképpen senkit sem érdekel, de ha már leírtam, marad. :D
A nyelvvizsga utáni héten a suliban is vizsgák voltak, én csak japánból viszgáztam hétfőn (nyelvvizsga utáni napon :D), de az nem volt valami nagy szám, csak azért kellett, mert különben a japán tanár nem tudott volna osztályozni. A vizsgahét többi napján tök hamar elengedtek, viszont utána nem volt semmi dolgom, mert ugye mindenki tanult a következő napra, úgyhogy én ünnepélyesen nem csináltam semmit, és örültem, hogy élek. Felváltva aludtam és One Piecet olvastam, aminek egyébként mindjárt a végére érek, most olvasom az utolsó előtti, az 59. kötetet. ＼（＾ ＾）／
A vizsgahét utolsó napján viszont történt valami. A másik két cserediákkal ugye nem voltak vizsgáink, úgyhogy a könyvtárban kellett volna ülnünk, ehelyett a kis konferenciateremben ültünk, mert ott kényelmesebb, én éppen a modern japán tanáromnak írtam fogalmazást vizsga helyett, és halljuk, hogy visítoznak, meg rohangálnak a folyosón. A kis konferenciaterem az alsó középiskola épületében van, mondom ezek már megint megőrültek, oké, hogy vége a vizsgáiknak, de miért kell ennek ilyen hangosan örülni? Mert ugye a sulimban, ahol csak csajok vannak, mindennek hangos visítozások közepette örülnek, az alsó középiskolások meg még hangosabbak. Mindenesetre így körülbelül ezzel le is tudtuk a témát, de eltelt fél perc, és még mindig ugyanez ment. Ráadásul egyértelműen füstszag volt. A thai csaj felállt, kidugta a feját az ajtón, és csak ennyit mondott: "Tűz van, futás!". Na mondom ez remek. Pénztárcámat meg egyéb cuccaimat bevágtam a táskámba, és kiszaladtunk mi is. Kint már álltak a tűzoltók. A felső középiskola előtt ott áltt néhány osztálytársam, megálltam mellettük, aztán együtt felmentünk az osztályterem melletti terembe, ahol azok voltak, akiknek éppen nem volt vizsgájuk. Nem volt nagy tűz, vagy ilyesmi, csak nagy füst, a mi épületünkben még ott voltunk egy darabig és az ablkaból néztük a tűzoltókat, aztán nekünk is ki kellett mennünk az udvarra, ugyan a mi épületünk nem volt veszélyben. Mindenesetre kimentünk, és ott voltunk vagy másfél órát, szerencsére sütött a nap, és tök meleg volt, olyan volt, mint valami piknik. :D A felső középiskolásokat nem nagyon érintette az egész, csak annyi, hogy mielőtt megint nekiülnének a vizsgáknak, várniuk kellett az udvaron amíg teljesen eloltják a tüzet, ami kb. 40 percet vett igénybe, de utána még a atnárok egyeztettek erről-arról. Az alsó középiskolásoknak viszont nem volt ilyen jó dolguk, ugyanis az épületükön belül is a szekrényeik szobája melletti tárolóhelység gyulladt ki, így a szekrényeik fele leégett, azaz a cuccaik is. Voltak ráadásul, akik a hangszereiket ott hagyták, mint gitár, hegedű, stb. Plusz általában mindenki a szekrényben tárolja a pénztárcáját, hacsak nem megy épp boltba (büfé helyett egy kis bolt van a suliban), szóval egy csomó embernek a péntárcájának is lőttek. Az ő vizsgáik nem is foltatódtak, hétfőre átrakták őket, mert hétfőn meg szünet volt az egyhetes vizsgaidőszak után.
Ember nem sérült meg, és olyan nagy káosz se volt, sikerült nagyon japánosan megoldani a dolgot. Ja, amíg az udvaron ücsörögtünk, folyton ott körözött a fejünk fölött két helikopter, és benne voltunk aznap este a Hyogo-ken hírekben. xD Szőke (itt szőkének számít a mosgatólészín is) fejem nagyon kivirított basszus a sok fekete közül. :D A tűz oka valószínűleg valamilyen elektronikus mehibásodás vagy mi a jó ég volt. A rendőrség meg a tűzoltóság se tudta pontosan megállapítani. A szekrények tartalmán kívül klubok cuccai, és a kultúrális fesztivál, valamint a sportnap kellékei sérültek meg.
Aznap, azaz múlt péntek délután ráadásul a kórus-versenyre akartunk gyakorolni, de amint a vizsgák végetértek, rögtön haza kellett mennünk. Így a hétfői szünnapra betervezett 2 órás gyakorlás helyett aznap reggel 10-től kb. fél 5-ig folyamatosan gyakoroltunk. Mert hogy kedden kórus-verseny volt, aminek keretein belül minden osztály betanult egy kb. 5 perces, pár dalból álló valamit, és elénekeltük. Már vizsgák előtt is gyakoroltunk rá, és természetesen ugyanolyan részletesen ki volt dolgozva, mint annak idején a gakupa, mindenféle nyomtatványok, gyakorlás után a hibák mailekben, zene mindenkinek elküldve a saját részéhez illően, stb... Én a legmélyebb részt énekeltem, 4 csoporta voltunk felosztva. Először mondták, hogy énekeljem a legmagasabbat. Mondom emberek, jól vagytok? xD Eleve énekelni se tudok, nem még magasan. xD De nagyon jól összedobtuk, nagyon sokat gyakoroltunk, és végül a 9 osztályon belül negyedikek lettünk (az alsó- és a felső középiskola külön tartotta a versenyt), ami azért nagyon jó, mert a harmadéveseknek ez az utolsó alkalmuk, szóval szinte kőbe van vésve, hogy a három harmadéves osztályé az első három hely, és mi mögöttük az elsők voltunk. ^^ Igen, itt Japánban nagyon fontos ez a felsőéves-alsóéves dolog, szóval bármiből van verseny, a felsőévesek alapból több pontot kapnak. No comment.
Most már alig megyünk suliba, a múlt héten ugye végig vizsgák voltak, ezen a héten hétfőn szünet, kedden reggel vizsgák egy részét kapták vissza, utána kórus verseny és a felső középiskola pár klubjának előadása (K-ON [könnyűzene]; kórus klub; tánc klub, plusz az ESS angol nyelvű drámája), szerdán csak a vizsgák eredményeinek osztása 11-ig, csütörtökön karácsonyi ünnepség (elvégre protestáns iskola), és utána fél 11-kor le lehetett lépni, de a mi osztályunkban ajándékozás volt, úgyhogy dél körülig bent voltunk. Ma pedig szintén szünet, és mivel nem érzem magam valami fényesen, mára nem csináltam programot sem.
Vizsga óta meg előtte is voltam itt-ott, most képes összefoglalónk következik pár eseményről, amiről van képem:
Még vizsga előtt főzés órán volt egy péntek, amikor a cserediákok országainak ételeit főztük, 3 csoport van főzésben, mindegyikben egy-egy cserediák (jelenleg), a thai csaj, a német csaj meg én. Én gulyáslevest főztem velük, meg palacsintát. Elég érdekes volt, mert gulyáslevesbe való dolog nem volt egy csomó, mert nem is lehet kapni, mint például fehérrépa meg pár fűszer, meg mittudomén. Ennek ellenére sikerült meglehetősen jól összedobni, bár hát jelentős különbség volt az igazi, meg eközött, plusz ugye én meg a főzés... De ízlett nekik, és azt hiszem, ez a lényeg. ^^ Ja, meg történtek olyan balesetek, hogy Padie, aki a húst hozta, nem olvasta el rendesen a receptet, amit én fordítottam ugye japánra, és nem vette észre, hogy a húst kockákra fogjuk vágni, így shabu-shabuba való húst hozott, ami azt jelenti, hogy hajszálvékonyra felszeletelt húst. Mondom annyira jellemző, Padie. xD


Képen Motoyan, aki éppen palacsintát eszik, meg Age-chan, aki már evett :D

Szintén vizsga előtti történet, végre sikerült találkoznom indonéziai barátnőmmel, Diannal, és a Malajziából érkezett Venessával! Annyira örültem, nagyon régóta terveztük, de valahogy sosem jött össze. Velük még az orientációs táborban találkoztam, egy szobában voltunk, és nagyon megszerettem őket. Sajnos Nurul így sem tudott eljönni, de kettejüknek is nagyon örültem. Nambában találkoztunk, és ott voltunk egész nap, meg átmentünk egy kicsit Shinsaibashiba is, és egész végig dumáltunk, annyira jó volt! ^^ Azóta egyébként találkoztam velük vasárnap is, amikor AFS-es program volt, és nem tudtam, hogy jönnek, mert másik chapter, és eddig még egyszer sem volt együtt programunk, szóval iszonyúan meglepődtünk, hogy látjuk egymást. :D De amúgyis meg van beszélve, hogy még találkozunk, valahogy csak összejön majd még legalább egyszer. Sajnos mindenki nagyon elfoglalt.
Mindenesetre erről is kép:


Dian és Venessa ^^


Purikura (szerintem még nem is tettem fel, mindensetre most itt van, tessék megszemlélni)

Aztán, szerdán suli után a főzés órás csoportommal elmentünk a Sweets Paradise-ba, amit már hónapok óta megbeszéltünk, és megünnepeltük, hogy vége a vizsgáknak. ( ^ _ ^)∠☆ Közben még hárman becsatlakoztak, úgyhogy 9-en mentünk. :D A Sweets Paradise egy olyan hely, ahol egy óra alatt annyi édességet ehetsz, amennyit akarsz. Főleg sütik, de van mindenféle, japán édesség is, meg minden. Plusz van saláta, meg tésztafélék is, meg ezer féle tea, meg kávé, meg innivaló meg gyümölcsök. Betegre ettük magunkat, én úgy éreztem, egy darabig nem szeretnék sütire nézni, de ma már szívesen ennék megint. ;D Miután vége lett az egy órának, beiktattunk egy kis pihenőt, aztán estig mászkáltunk a Nishinomiya Gardensben, a helyi plázában... A végén amikor már épp hazafelé tartottunk, eszünkbe jutott, hogy követke nap ajándékozás, és mi még nem vettünk semmit, úgyhogy a két osztálytársammal (a többiek évfolyamtársak és náluk édességcsere volt, nem ajándék :D) még elmentünk ajándékot keresni. ^^ Tök jó nap volt.


Kis csapatunk (én a kamera másik oldalán vagyok :D)

Ja, voltam megnézni az új Harry Potter filmet is Osakában Devinnel, az is nagyon jó volt, sokkal jobb lett, mint az előző film! De minden programot nincs erőm leírni, úgyhogy akkor még egy nagy esemény, ami nem mást, mint...
Universal Studios Japan. 〆(・∀・) Múlt szombaton mentünk AFS-el. Mindenki kapott 2 jegyet, plusz a sajátját, a két jegy elméletileg a fogadócsaládnak volt, de fogadóanyuak eleve jött, mert AFS önkéntes, és ő szervezte a USJ-s dolgokat, a többiek meg nem értek rá, úgyhogy én meghívtam két barátnőmet és együtt mentünk. ^^ AFS-el reggel találkoztunk, közös kép, aztán mindenki ment útjára.
Ja, hogy mi az a Universal Studios Japan? Jogos, jogos. Témapark, ami a Universal Studios filmjeire épül, és mindenféle attrakció, meg vidámpark-szerű cucc van. Több információért tessék használni a Google-t.
Az AFS-es kép után első dolgunk volt a USJ-s kötelező fotó:


Balról jobbra én (aki esetleg nem ismerne fel ;D), Possan és Natsuko

Ezután bementünk ténylegesen a USJ-be. mivel a kezünkben volt a jegyünk, 30 másodperc alatt jutottunk be (ez jegy nélküli embereknek órákig tart, iszonyú sorok voltak), és gyorsan el is indultunk a híresebb dolgok felé, ugyanis még reggel volt, tehát nem voltak annyian. Natsuko meg Possan is többször volt már a USJ-ben (ami egyébként Osakában van, és iszonyat híres, csak hát a napi jegy 10.000 yen körül van), úgyhogy ők tudták, hova kell még a tömeg előtt odaérni. :D Sok mindenre szálltunk fel, Spiderman, Back to the future, Space fantasy, Jaws, stb. Na és persze a Hollywood dream, ami az egyik legnépszerűbb cucc, egy hullámvasút. Én ugye még sosem ültem hullámvasúton, ezt mondtam is nekik, amikór vagy 40 perc várakozás után beszálltunk, erre rámnéznek: "Lehet, hogy nem ezen kéne kipróbálnod a dolgot.". Elindult. Hoppá. :D Először azt hittem, ott halok meg, de nagyon jóóóó volt! >.< Annyira, hogy utána még háromszor felültünk rá. xD Na nem sorban, de este a végén egymás után kétszer is, úgy döntöttünk, izgibb, mint az esti felvonulást nézni. Abból is láttunk a végén úgy negyed óra/20 percet amúgyis. Este még jobb volt, mert sötét volt. xD Elsőre együtt szálltunk fel, de utána egyesével, mert úgy gyorsabban odajutsz, 20 perceket vártunk. Amikor először mentünk egyedül, Possan már épp felszállt, mi meg még vártunk Natsukoval. Én is bementem, beállítottak szépen a negyedik sorba, aztán bejön Natsuko, aki elkezd dumálni hozzám, erre megkérdezik, hogy együtt vagyunk? Natsuko rávágta, hogy igen, erre átraktak az első sorba! A kocsi legelejébe! Azt hittem, ott halok szörnyet. xD Mert a legelső szakaszon van egy olyan, hogy egy nagyon magas pontról kábé zuhanás, ahol még ha sikítasz is, csak a feléig tudsz, mert utána már hang se jön ki a torkodon. xD Mi meg beültünk legelőre. Hát azt hittem, ott halok meg, de az volt a legjobb körünk. :D
Ami az attrakciók közül nagyon jó volt (ugyan csak egy párat láttunk), az a Waterworld, iszonyat jól meg volt csinálva! ^^
Mivel a Universal Studios amcsi, az egész park amerikai stílusú, a kaják is, minden, például ahol ebédeltünk, az is egy ilyen amcsi hamburgerező stílusú hely volt, meg olyanok az utcák is, amiket így filmekben lát az ember. Sok helyen csak így ott van hagyva valami régi amcsi autó (mármint gondolom a USJ-nek csinálták), meg ilyesmi. Plusz a USJ évszakoknak megfelelően megújul, most ugye karácsonyi volt az egész, zenék, díszítés, minden. Még műhó is volt. :D Legalább egy kicsit karácsonyi hangulatom lett. Ott és akkor. Nem valami nagyon, de legalább ennyi. ^^
Szóval az a nap is nagyon jó volt. ^^ Pár kép:


















Kicsit össze-vissza ugrálok ugyan az időben, de most akkor jöjjön az osztálykirándulás (illetve évfolyam), ami október 11-től 15-ig volt, és aminek során Tohokuba mentünk. Tohoku Honshu legészakibb része, így aztán megdöbbentő hőmérsékletkülönbség volt. Komolyan, Kansai után iszonyat hidegnek tűnt, mi itt még pólóban mászkáltunk, ott meg dzsekiben majd' megfagytunk. Nem igazán van erőm leírni az egészet, de nagyon jó volt, és végig jó időnk volt, kivéve az utolsó napot, amikor esett.
Inkább képek közben magyarázok:


Shin-Osaka, ahol minden kezdődött. Azt hittem, korán érek majd oda, erre mire odaértem, már majdnem mindenki ott volt... (￣▽￣)""


Shinkansen!! Odafelé Shinkansennel mentünk Tokyoig, ott átszálltunk a Moriokába tartó Shinkansenre, Moriokából pedig busszal mentünk a szállásig. Ezzel nagyjából az első nap le is lett tudva, Shin-Osakából 8:27-kor indultunk el, de mire megérkeztünk a szállásra, már 17:40 körült volt...


Vacsora az első napon. Még sosem voltam rendesen japán ryokanban, úgyhogy csak így néztem, hogy hűűű~ Nem is bírtam mindent megenni, iszonyú egy adag volt, de minden nagyon finom volt! <3


Natsukoval vacsizunk~ (némileg megviselt fejjel :D)


A második napon délelőtt hegyet másztunk, azaz mégsem, de mindenesetre felmentünk libegővel és a hegyen mászkáltunk meg fényképezkedtünk. (^_^ヘ) Képen a teniszklub tagjai (legalábbis a másodévesek), kivéve Yocchant, aki elkóborolt valahova. (^_^)"" Plusz balról az első csaj, Mana nem klubtag, csak odakeveredett valahonnan. :D


Ebéd a második napon. Úgyse raktam még fel eddig túl sok képet japán kajákról.


A második napon ebéd után egy vízesésekkel teli helyen gyalogoltunk úgy másfél órát, aztán hajókáztunk. Nagyon szép volt, plusz mindenki totál fel volt pörögve, mert Nishinomiya nem éppen a természethez való közelségéről híres. Magyarul mind városiak. :D


Azzal a hajóval keltünk át a tó másik felére, ahonnan gyalog 15 perc körül volt a szállásunk.


Vacsi a második napon. Az első és második napon ugyanott volt a szállásunk, Aomori-kenben, aminek híresen finom az almája. Ezért van a tálcánkon egy alma is.


A harmadik napon a Koiwai farmra mentünk, ami nagyon híres, és mindenféle termékeiket lehet kapni egész Japánban. Ettünk minden félét, itt például nagyon finom fagyit éppen. (･∀･)♡


Koiwai!! Ｏ(≧∇≦)Ｏ


A harmadik napon faházakban szálltunk meg, és a már hónapokkal előbb kiválasztott kaját ettük, ami esetünkben sukiyaki volt (izé, keressetek rá neten), de volt, aki simán nabet választott, vagy shabu-shabu-t. Itt sajnos meglehetősen hideg volt, és a mi faházunk tele volt iszonyatosan gusztustalan, pók és szöcske keveréke-szerű rovarokkal, amik ráadásul hajnali fél 2 körülig elő nem jöttek, vagy csak nem vettük őket észre, de akkor úgy döntöttünk, hogy most elmegyünk fürdeni, erre benéztünk a fürdőszobába, ami tele volt velük. Hát akkor ennyit a fürdésről. ―(T_T)"" Ja, de tényleg iszonyat gusztustalanok voltak, és mivel én a pókoktól kifejezetten rettegek, és ezek ugráló pókoknak tűntek, nem volt kedvem bemenni a szobába, ahol az ágyak voltak, a többiek meg... Városiak. Szóval egész éjjel nem aludtunk, a többiek a végén ülve elaludtak, és kettejük egy órát aludt, Zesshi csak úgy 40 percet, én meg 20-at, de a végére már úgy megszoktam a rovarokat, hogy kiirtottam a legtöbbet, amíg a többiek aludtak. De tök vicces volt, mert először bogárirtó sprayvel irtottuk őket, aztán annyira tele lett vele a levegő, hogy úgy gondoltuk, ha ezt sokáig folytatjuk, mi fogunk megfulladni, úgyhogy ezután a tálalószekrényben fellelhető összes poharat a rovarok befogására használtuk, úgyhogy a végére mind a 15 pohár elfogyott, a rovarok viszont nem. Így szobaszerte poharak voltak a legvéletlenszerűbb helyeken. xD A végén viszont én már papírzsepivel fogdostam őket, és igencsak mérges voltam, hogy csak húsz percet tudtam aludni, az is inkább a félálom állapota volt, ezért adtam fel. Ja, ugye fürdeni nem tudtunk, mert a fürdőszobába senki nem akart bemenni (nem viccelek, TÉNYLEG nagyon durva volt), de hajmosás nélkül azért nem lehet (japánok minden nap mossák a hajukat, és sajnos én is rászoktam a dologra nyáron, mert akkor az ember legszívesebben naponta 4-szer megmosná, nagyon durva Kansai nyara, mint írtam), úgyhogy a konyhában mostunk hajat a mosogatónál. xD Következő nap meg kiderült, hogy a legtöbb helyen 2-3 rovar jött elő, és annyi, még kb. 1-2 másik ház volt, ami durva volt, és hozzánk hasonlóan nem is nagyon aludtak. :D Bár a többi napon se aludtunk többet 4 óránál, legtöbbször 3 órákat, de az a 20 perc betett. Következő nap a buszban mindenki úgy aludt, hogy valószínűleg öröm volt nézni. :D


Sukiyaki~ <3


A negyedik napon Moriokáig busszal mentünk, és onnan oda mehettünk, ahova akartunk. A csoportot meg a helyet, ahova menni akartunk, már szeptemberben eldöntöttük, mi 4-en Shinkansennel mentünk ide! De közben azt kell tudni, hogy először rossz Shinkansenre szálltunk, és csak akkor vettük észre, amikor megérkeztünk a következő állomásra úgy 40 perc múlva. :D Mehettünk vissza. ^^" De megérte, nagyon szép volt!


Nyehe~



Ha tudnátok, mennyi ideig tartott, mire sikerült elkapnunk ezt a pillanatot! (*≧▽≦)


A negyedik napon egy igencsak híres onsen hotelében szálltunk meg, bár onsen minden nap volt, és csak a harmadik napon nem mentünk, mert nem a faház mellett volt, és a fene se akar fürdés után átvágni az egész táborszerű helyen olyan hidegben. Azon az estén volt a ki mit tud-féle előadás, amire már mindenki szeptember óta készült. Mind a három osztály is csinált valamit külön-külön, meg lehetett jelentkezni egyénileg/csoportokban is. A mi osztályunk egy paródiát adott elő, amit mi írtunk, és a cselekménye... Hát. :D Ezen felül én felléptem mégegyszer. Szeptemberben Deko-chan megkérdezett, hogy nem akarok-e fellépni velük. Mondom de, persze (cserediák-berögzültség, hogy minden ilyenre elsőre igent mondj), aztán megkérdeztem, hogy mit csinálunk? Hát, előadunk egy színdarabot. De miről? Sailor Moon! Na és mit kéne játszani? Hát nem egyértelmű, hogy te leszel Sailor Moon?! Most, hogy mondod... Így lettem Sailor Moon. Ráadásul kiderült, hogy Deko-chan teljes cosplayt is készít mindenkinek. Na ez nem tetszett. Natsukonak sem, úgyhogy amikor Deko-chan megpróbálta levenni a méreteinket egyik nap suli után, fél órát rohangáltunk előle. :D Próbáltunk egy csomót a kirándulás előtt, csak egy szereplő volt, akivel sehogysem sikerült jó próbaidőpontot összeegyeztetni: az osztályfőnököm, Yamake. Így aztán neki az előadás előtt dióhéjban elmondtuk, mit kéne csinálnia. Hát nem elrontotta? :D Totál össze-vissza lett az egész. De a többiek így is totál odavoltak, ott sikoltoztak, hogy "Kinga-chan kawaiiiiii~". Ühümmm. Yamake volt egyébként a főgonosz, és ott volt a többi sailor harcos is, mindenki mondta az animéből való szokásos szövegét, de persze nekem kellett a legtöbb szöveget betanulnom. ^^" Ja, a mozdulatokat is megtanultuk. :D


Az utolsó jelenet. :D


És íme a Yamamoto Rangers, akik szintén tartottak egy kis előadást, ami ahogy mindenki láthatja, aki ismeri a Kanjani8-at, némileg Kanjani8 koncert DVD-jével egyező vonásokat mutatott. ;D Mindegyikük vezetékneve Yamamoto. Középen a hapsi az osztályfőnököm, Yamake, akinek az igazi neve Yamamoto Keiichi, de mivel 3 Yamamoto nevű tanár van a suliban, mindenki csak úgy hívja, Yamake. ^^


Az utolsó napon otera-látogatóba mentünk, aztán ebédre egy 5 féle mochiból álló menüt ettünk, majd busszal egészen a Sendai repülőtérig mentünk, és hazarepültünk Osakába. (^o^)/ Ezen a napon sajnos esett az eső...


Nem tudom, miért, de szeretem ezt a képet.


Repülőjegy~

Hűha. Hosszúra nyúlt.
Úgy olvassátok, hogy ma egész nap ezt írtam. Vagy legalábbis majdnem egész nap.
Helyesírási és nyelvhasználati hibákért nem vállalok felelősséget.
であ(・ω・)ノシ