タイトルなし

Na. Igen, még élek. Igen, tudom, hogy az utolsó bejegyzésem augusztusban volt. Igen, tudom, hogy október van. Igen. Elnézést kérek.
Szóval, október van. Már csak négy hónapom van itt, az a négy hónap meg olyan zsúfolt, hogy lélegezni se nagyon van időm. Rengeteg mindenkivel beszéltük meg, hogy elmegyünk ide, meg oda, fogalmam sincs, bele fog-e férni a maradék időbe. Jövő héten megyünk Tohokuba is 5 napra évfolyamostul kirándulni, aztán ott van a decemberi nyelvvizsga is... Mit ne mondjak, unatkozni nem fogok.
Itt, Japánban épp csak most köszöntött be az ősz, még mindig 26-28 fokok vannak nappal, csak éjszaka rendesen lehűl. A nyár valami iszonyat szenvedés volt, ha ezer évet élek, akkor se tudom szavakkal leírni, milyen Kansai nyara, főleg ez a mostani, ami ha jól emlékszem, az elmúlt 119 évben a legmelegebb volt. Egész Japánban iszonyú meleg volt mondjuk, de Kansai ugye Japánon belül is meleg. Iszonyat magas a páratartalom, ami a nyári hőséggel együtt olyan érzést kelt az emberben, mintha 24 órán keresztül szaunázna. Rengeteg meleg helyről érkezett cserediák van itt, mint például Thaiföld, Malájzia, Kalifornia, Florida stb., de mindegyikük ki volt akadva, hogy milyen iszonyú meleg van, mert ha ott a hőmérséklet magasabb is, a páratartalom közel sem olyan, mint itt, és ez az, ami annyira gyilkos. Komolyan, szörnyen meleg volt. Itt, Amagasakiban a nyár szinte minden napján 36-37 fok volt. Plusz páratartalom. Na ja. Én pedig nagyon sokszor mentem teniszklubba reggel, ami 9-től fél 1-1 körülig tartott, utána pedig örültem, ha élek. Persze a japánok a házban nem használnak légkondit, csak este (este, plusz éjjel nálunk szabály szerint 4 órát mehetett, azaz 4 órákat aludtam éjjelente, na jó, 4 és felet), mivel az áram iszonyú drága. Na, nem ragozom itt a dolgot, lényeg, hogy iszonyat meleg volt.
Most pedig következzen egy összefoglalás az elmúlt két hónapról, dióhéjban, képekkel.
Augusztus 20-tól 3 napot töltöttem Kanazawában (Ishikawa-ken, északabbra a Japán-tenger oldalán), elmentem meglátogatni Norikot, a fogadónővéremet. Többek között ez a három nap is pályázhat a nyár legjobb élményei díjra, Kanazawában mászkáltunk, megismertem Noriko barátaival (tartottunk egy rögtönzött takoyaki-partyt is, mivel a társaságban volt pár Kansaiból odakeveredett emberke :D), Kanazawával, és először mentem Japán északabbi részére, ami olyan volt, mintha egy másik országba csöppentem volna. Az emberek is tök mások, jóval nyugisabbak az ittenieknél, az egész környezet is tök más, úgyhogy nagyon jó volt. Plusz végre kiszabadultam egy kicsit a nagyvárosból, és szívtam egy kis vidéki (tisztább) levegőt.
Pár kép:













Aztán, augusztus 23-tól 26-ig az egész teniszklub elvonult Hyogo-ken északabbi részére a hegyekbe edzeni. Erről sajnos még nincsenek meg a digitális képek, mert én így konkrétan nem nagyon hurcibáltam magammal a fényképezőmet, és a többiektől még csak rendes, papír képeket kaptam, a többihez mindig elfelejtek pen driveot vinni... Na, lényeg, hogy ez is nagyon jó volt, párszor meghaltam edzésen a melegtől (igen, az ember azt hinné, hogy a hegyek között hideg van, de NEM), meg a minden reggel fél 7 környékén megtörtént futástól. Viszont volt, hogy esett az eső pár órát, és csak a szálláson lógtunk, hehe. :D Meg az esték nagyon jók voltak... xD
Augusztus 28-30-án családi nyaralás keretében elmentem Shikokura, ahol hála az égnek nem volt olyan meleg, mint itt (annak ellenére, hogy délebben van... viszont vidék, úgyhogy nincs annyi épület, mint itt). Ettünk rengeteg udont, meg mászkáltunk ide-oda. ^^
Képek:

















Szeptember 4-én pár barátnőmmel elmentünk Narába egy napra, remek 39 fokos időnk volt, és csak kétszer tévedtünk el. xD
Kép:









Szeptember 5-én Kyotoba mentünk AFS-el, mert megjött a két új éves programos diák (igen, több ország van, ahol lehet Japánba nyáron jönni, de Magyarország nem egy ezek közül, bár én igazából már nem is bánom, mert itt ugye márciusban kezdődik a suli, így ez a természetes), egy csaj Belgiumból, meg egy srác Portugáliából, szóval az ő welcome partyjukat Kyotoban tartottuk. Mit ne mondjak, ha ennyi cserediák gyűlik össze, mindig nagyon tudunk alkotni. xD
Képek:















Szeptember 10-én pedig elkezdődött a suli. Mi pedig elkezdtünk ezerrel készülődni a Bunkasaira, azaz a kultúrális fesztiválra, mert ugyan már nyáron elkezdtük a dolgot, de ugye befejezni ilyen könnyen nem lehet. A mi osztályunk úgy döntött, elhozzuk mindenkinek Akibát (Tokyo egyik híres városnegyede), úgyhogy feloszlottunk csoportokra: izé... szolgálólány kávézó [fordításban hülyén hangzik, de Japánban vannak ilyenek, hogy szolgálólánynak öltözött pincérnők szolgálnak fel kávézókban... hát igen...]; idol csoport [idol=híres, jól kinéző emberek, lehetőleg jelentős ének- és tánctudással]; elektromos cuccok [mint tudjuk, itt ebből elég széles a választék], és anime [ehhez már hadd ne kelljen kommentet fűznöm]. Én az idol csoportban voltam, mert szolgálólány ruhát nem vagyok hajlandó hordani, elektromossághoz nem sok közöm van, az anime csoport tele volt igazi hardcore otakukkal, akik egy idő után az ember agyára mennek, az idol csoporttól meg azt reméltem, hogy esetleg Johnny's témában fogunk dolgozni, de legnagyobb kétségbeesésemre hamar kiderült, hogy a témánk az AKB48 (egy izé... idol group, ami 48 [NEGYVENNYOLC] fiatal, "cuki" csajból áll, akik énekelnek, táncolnak, és a média központjában álnak, a csapból is az AKB48 folyik, én meg képtelen vagyok felfogni, hogy mit szeretnek rajta ennyire az emberek. Mi a jó abban, hogy egy tömeg egyenruhába öltözött kawaii csaj énekel valami csöpögős számot, és közben megpróbál kawaii ["cuki"] lenni? Miért rajonganak értük a középiskolás LÁNYOK? Amikor pedig megkérdeztem Natsukot, az egyik barátnőmet, az a válasz jött vissza, hogy ők is olyanok akarnak lenni, mint az AKB48 tagjai, meg amúgyis, Japán ugye otaku kultúra... [otaku=olyan ember, akit kizárólag egy dolog érdekel, és ennek az egy dolognak szenteli élete összes percét, SEMMI mással nem törődve]). Szóval, az, hogy az AKB48-el kapcsolatban fogunk munkálkodni, erősen lesújtott. De végülis elment a dolog, összeállítottunk egy kvízt, és a Bunkasaion felváltva voltunk az osztályban, és játszottuk a kvízt a vendégekkel... Egyenruhában. Ja, mert ha már AKB48, akkor hordjunk egyenruhát. Nekem meg, mint cserediáknak, össze kellett állítanom egy előadásszerű izét Magyarországról, csak nem kellett előadnom, hanem felragasztottam egy iszonyatosan nagy táblára. Rengeteg időm volt a dologban, természetesen az utolsó pillanatra hagytam a dolgot, így átdolgoztam vele egy egész éjjelt, aztán egy egész napot, de mindenki szerint nagyon jól sikerült, úgyhogy megérte a dolog. Mondjuk én is úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült összeszednem Magyarországot, és ki tudja, pár ember esetleg majd ellátogat egyszer kis hazámba, mert érdekesnek találta (ha hiszitek, ha nem, néha előkerülnek emberek, akik jártak már Magyarországon). Bunkasairól is marha kevés képem van, mert folyamatosan be voltam táblázva, meghívva ilyen-olyan fellépésére a barátnőimnek, meg ugye a teniszklub tagjaként kellett kaját árulnom, meg az osztályban is felügyeltem. Fényképezni meg mindig elfelejtettem a nagy rohanásban. Ja, a kultúrális fesztivál szeptember 22-23-án volt, ebből 23-án jöttek a szülők/rokonok/ismerősök/barátok, 22-én csak a diákok meg a tanárok voltak.
Pár kép azért:











Na, mi volt még. Hát így voltam itt-ott, mármint így Osakában meg Kobéban, de ha az összeset leírnám, lemenne a nap, úgyhogy ettől most eltekintek.
Október 6, szerda. Az utóbbi két hónap legnagyobb eseménye: the GazettE koncert. Persze ez sem történhet teljesen gond nélkül. Ugyanis előző szombaton sikerült lebetegednem. Igen. Nem is én lennék... Azt tudni kell, hogy szombaton ráadásul egy igen fontos AFS-es esemény volt, amin részt kellett volna vennem, meg vasárnapra is volt programom. De nem, nekem szombat reggel mindenféleképpen le kellett betegednem. Azt hittem, hülyét kapok, mert amilyen szerencsém van, én képes vagyok nem meggyógyulni szerdáig. Mondjuk hogy őszinte legyek, bármilyen beteg lettem volna, a koncertre tuti elmegyek, de azért így nagyon tudtam örülni. Szóval szombaton lebetegedtem, és pár napig az ágyból nem nagyon tudtam felkelni, antibiotikumot szedtem, étvágyam meg nem volt. Nagyon akartam amúgyis suliba menni, mert ugye kirándulás előtti hét, csomó minden megbeszélnivalóm volt a többiekkel, meg fel is lépünk, és arra is kellett volna gyakorolni. Kedden már be akartam menni, de hétfő este úgy éreztem, hogy ha én bemegyek következő nap, annak nagyon nem lesz jó vége, úgyhogy kedden sem mentem, és próbáltam meggyógyulni. Ami persze attól még nem történik meg, hogy az ember próbálkozik. Kedd este sem éreztem magam valami felhőtlenül jól, de szépen lefeküdtem aludni jó korán, hátha az jót tesz. Elaludni meg persze nem tudtam, teljes lehetetlenség volt, annyira fel voltam pörögve, hogy az valami hihetetlen. Szerdán reggel 6-kor csörgött az órám, én meg hirtelen elgondolkodtam rajta, hogy mégis mi a jó égért állítottam be ilyen koránra. Aztán egy másodperc alatt eszembejutott, hogy én ma the GazettE koncertre megyek! Ahogy erre rájöttem, kipattantak a szemeim, és hihetetlen sebességgel készültem el, nem kicsit voltam besózva. Suliba felé menet alighanem megdöntöttem a rekordomat, ki a fenének van kedve SÉTÁLNI, amikor the GazettE koncertre megy?! Egész nap alig bírtam egy helyben ülni, úgy vigyorogtam, mint egy vadalma, és valószínűleg mindenkinek az idegeire mentem, mert folyamatosan a the GazettE-ről beszéltem. Nem tehetek róla, tényleg nagyon be voltam sózva. :D Hála az égnek kalligráfiára nem jött be a tanár, az utolsó dolog, amihez aznap türelmem lett volna, az a kalligráfia. Ugyanis annál nagyon le kell nyugodni, és koncentrálni kell, különben annyi az egésznek. Namármost, még az év elején írtam szerintem, hogy a szerda a leghosszabb napom (illetve a szerda az egyetlen, amikor 7 óránk van a hosszú osztályfőnöki miatt), így a rövid osztályfőnökivel együtt 4-ig tart. Kimondhatatlan szenvedés volt kivárni a dolgot, geológián már azt hittem, ott halok meg, rövid osztályfőnökiről meg végül ellógtam, mert látszott, hogy szokás szerint nem fog időben véget érni (mindig a mi osztályunké nyúlik el a leghosszabban... Hát igen, Yamake...), én meg úgy beszéltem meg Rina-channal, aki a 2-A osztályban van (én 2-B vagyok), és akivel együtt mentünk a koncertre, hogy rövid osztályfőnöki után rögtön találkozunk és húzunk a koncertre. Nekem mellesleg aznap még takarítanom is kellett volna, de elcseréltem Yuri-channal. Szóval, suli után elhúztuk a csíkot Kobébe, Sannomiyába, ahol a koncert volt. A hely kb. 3 perc sétára volt az állomástól, úgyhogy tök hamar odaértünk. 3/4 5 körül értünk oda, és a koncert fél 7-kor kezdődött. Azt hiszem, a Nightmare koncertnél már írtam, hogy visual kei koncerten mindenki visual kei stílusú ruhákban van, nekem meg kifolyt a szemem, és szokás szerint belelkesedtem, ahogy mindig, amikor ennyi visual kei stílusú emberkét látok meg egy helyen. Ráadásul iszonyat jó cosplayek voltak, hemzsegtünk a Rukikban meg Reitákban, de persze volt mindenki másból is. ^^ Ott mászkáltunk egy kicsit, aztán amikor rájöttünk, hogy tulajdonképpen nekünk rengeteg időnk van, elmentünk purikurát csinálni. ^^ De még így is 6 előtt bent voltunk az épületben, és 6 után 5 perccel elfoglaltuk a helyünket. Na el lehet képzelni, milyen állapotban voltam. Attól tartottam, amikor elkezdődik a koncert, én szívroham következtében elhalálozok, mikor leültünk a terembe, szerintem olyasmi pulzusom volt, mint bringás versenyen indulás előtt 10 másodperccel (nem akarom ideírni, hogy ez mennyi... xD). Az utolsó 10 percben már beszélni se tudtam, nagyon kész volt. xD Ráadásul egy pár percet (talán hármat, vagy ilyesmit, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt) késtek is. Ja, azt még nem is írtam, milyen KÖZEL voltunk. Ez abból adódik, hogy a Kobe Kokusai Hall nem éppen tágas, mármint nem is kicsi, de ha Osakába mentünk volna, esélyünk nem lett volna ilyen közel lenni. Még így is elég hátul voltunk. De teljesen ki tudtam venni még az arcvonásaikat is!! Mert Osakában is van két koncertjük, de mi ugye pont Tohokuban leszünk. :( Na lényeg, hogy mielőtt bevonultak volna a színpadra, a staff egyik embere beharangozta őket, és figyelmeztetett minket, hogy próbáljuk headbang közben ne összeverni a fejünket, mert néha pár ügyes emberkének sikerül. xD Igen, való igaz, hogy egy the GazettE koncert nem éppen nyugis (és még enyhén fejeztem ki magam), de mindenki nagyon vigyáz egymásra (tényleg, nem hülyéskedek), úgyhogy nem kell aggódni. Ott mindenki ugyanúgy szereti a the GazettE-t, és ez bizonyos szinten összeköt minket, így aztán nem az agyontaposás megy, ráadásul ugye foglalt székek vannak, szóval nem meg el az ember a helyéről, ráadásul a biztonsági őr is rengeteg. Meg hát, japánok. Na. Lényeg a lényeg, felvonultak a színpadra. Vagy bevonultak. Mindegy. Először Kai csüccsent fel a dobok mögé, természetesen iszonyatos hangzavar közepette, majd bevonult Uruha, Reita, Aoi és végül Ruki. Én meg közben azt hittem, ott halok meg. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy visítsak az örömtől. Teljes sötétségbe borult a terem, halálos csend lett, majd elkezdték az első számot. Hyena. Olyan hihetetlen volt a dolog, hogy hirtelen még tombolni is elfelejtettem, és a szám közepéig úgy álltam ott, mintha viaszba öntöttek volna (valami nem stimmel ezzel az utolsó résszel, nézzétek el, rengeteget kell gondolkodnom írás közben, hogy most ilyet tényleg mondunk-e magyarban, vagy csak a képzeletem játszik velem), de utána persze sikerült magamhoz térnem. ^^ Ezek az emberek egyszerűen annyira profik, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Olyan hihetetlen energiával játszanak, és annyival jobban hangzik, mint felvételen, hogy az valami hihetetlen. Mi végig tomboltunk, komolyan hihetetlenek. Számlista (nem magamtól, én a számok sorrendjére konkrétan nem nagyon emlékszem, sok minden mással voltam elfoglalva ;D):
Hyena
BEFORE I DECAY
Red
SHIVER
ガンジスに紅い薔薇
SWALLOWTAIL ON THE DEATH VALLEY
Ruder
AN UNBEARABLE FACT
Bath room
紅蓮
HEADACHE MAN
VERMIN
HESITATING MEANS DEATH
Maggots
COCKROACH
Filth in the beauty
-ENCORE- (=ráadás)
Ride with the ROCKERS
赤いワンピース
Psychedelic Heroine
Maximum impulse
関東土下座組合
LINDA～candydive pinky heaven～
Nem tudom, mit kéne kikiáltanom a koncert fénypontjának, az egész egy nagy fénypont volt. Szóval nem kiáltok ki semmit. Egyébként a mostani turnéról annyit, hogy a neve "THE NAMELESS LIBERTY SIX BULLETS -02-", ugyanis két részből áll, az első július 22-én kezdődött, nem máshol, mint a Nippon Budokan-ban (igen, a Budokan-ban), ráadásul rögtön két napot voltak ott, 22-23., ami azt hiszem, pár emberkének mond is valamit. Ugyanis a legtöbb japán zenész álma koncertezni a Budokanban. Az, hogy a the GazettE KÉT egymás utáni napon felléphetett ott, az szerintem sokat elmond róluk (na persze nem most léptek fel ott először). Szóval az első része a turnénak július 22-től augusztus 31-ig volt, a második része pedig egy kis pihenő után október 1-jén kezdődött el, és december 26-án lesz az utolsó koncert a Tokyo Dome-ban (!!!!!). Persze magukra jellemző módon a két koncertturné közötti időben sem lógatták a lábukat, kiadtak egy új kislemezt, a Red-et (mint feljebb látható, a koncerten is játszották, totál odavoltam, mert én még csak párszor hallottam YouTube-on, mert az ismerőseim közül még senki nem vette meg, és nekem meg nagyon tetszik, meg a PV is nagyon ott van). Én ugye, mint a visual kei magazinok rendszeres - és igencsak lassú - olvasója, már olvastam a koncertturnéjukról ezt-azt, amiből most azt emelném ki, hogy ezen a turnén minden egyes nap más számlistával lépnek fel. Ami nem kis dolog. 55 számot játszanak. Mármint ugye nem egy nap, hanem összességében, így aztán előkerülhettek régebbi számok is, amiket koncerten mostanában nem nagyon játszottak. Én például amikor meghallottam a Bath Room-ot, azt hittem, ott kapom a körülbelül milliomodik szívrohamomat, mert az egyik kedvenc számom tőlük (a sok kedvenc számom közül), és nem számítottam rá, hogy játszani fogják.
Na. Szóval, Ruki ugye beszélt is egy keveset. Amikor először állt meg mondani valamit, akkor így mondta, hogy "Ha Kobe, akkor...". Csönd. "...". Csönd. Valaki bekiabálta, hogy "butaman" (izé, kínai húsos gombóc, vagy mi, mert ugye Kobe kínai negyede nagyon híres Japánon belül). Csönd. "Hát igen, más nekem sem jut eszembe." Bumm. xD Annyira jellemző Rukira (ja, Ruki az énekes egyébként), hogy az valami hihetetlen. xD Aztán utána második alkalommal így kábl úgy beszélt, mint valami lassított felvétel, hogy milyen jól érzi magát, mi meg meghaltunk a röhögéstől, mert oké, hogy Rukinak nem erőssége a dumálás, de azon a napon tényleg nagyon nem jött neki össze. xD "Ha az embernek jól megy a zenélés, akkor a beszéléssel vannak gondok. Semmi sem lehet tökéletes...", vagy valami ilyesmit mondott. xD Nem gond, így is szeretjük. ^^ Encore alatt (ráadás, ami előtt jól megvárattak minket, így kábé rekedtre ordibáltam a torkomat, de mindenki más is, úgyhogy... xD) mindenkit megpróbált szóra bírni, de Uruha nem nagyon jutott szóhoz, úgyhogy csak Kai meg Reita szólt pár szót. Ja, Reita meg Kai szóloztak egyet (Reita a basszusgtáros, Kai meg a dobos), valami hihetetlen volt, komolyan. *___* Ott dobtam majdnem hátast. Hát igen, a profizmus, mint mondottam...
Miután vége lett a koncertnek, azt sem tudtam, hol vagyok. De komolyan. Hihetetlen benyomást gyakoroltak rám. Igencsak régóta volt nagy álmom, hogy eljussak egy the GazettE koncertre, és ez most valóra vált. Azt hiszem, nálam boldogabb ember aligha volt a Földön azon a napon. Aznap éjjel mondanom se kell, hogy nem aludtam túl sokat, újra meghallgattam a koncerten játszott számokat, meg próbáltam aludni. Következő nap viszont hiába, hogy alig aludtam, úgy ébredtem fel reggel, mint valami energiabomba. Még mindig nem múlt el teljesen a hatása.
Na, most így visszanézve a the GazettE koncertről szóló rész aránytalanul hosszú lett. Akit nem érdekel, ugorja át. ^^
Még így törént ez-az, de nekem még be kéne pakolnom, mert holnaptól ugye Tohoku. Persze el se kezdtem. Éljek sokáig én.
Ja, voltam fodrásznál is. Külön történet, érdeklődőknek majd elmesélem. ^^ Így az új hajamról is egy kép, a the GazettE koncert reggeléről (a maszk azért van rajtam, mert ugye beteg voltam, és ha beteg vagy, itt műtős maszkot kell viselned, hogy ne fertőzd meg a többi embert körülötted [nem hobbiból vettem fel, koncerten meg amúgyis levettem, mert marha idegesítő]):



Na, ha hazajöttem, megint jelentkezek.
であ(・ω・)ノシ