まだ47日

Nos, úgy áll a helyzet, hogy március 23-án elhagyom kis országunkat, hogy röpködjek pár órát, és 24-én sikeresen földet érjek Japánban, ahol cserediákként tölhetek egy évet. Nem, a pontos repülési adataim, és a repülőjegyem egyenlőre még nincsenek meg, de eléggé biztos vagyok benne, hogy így fog történni, mivel az orientációs táborunk Tokyoban 24-én kezdődik. =)
Igyekszem majd év közben rendszeresen frissíteni ezt a blogot, hogy mindenki elolvashassa, akit esetleg érdekel a dolog, azonban nem ígérek semmit, mivel van egy olyan érzésem, hogy eléggé elfoglalt leszek kint. o(^w^)o
Hétfőn megkaptam a fogadócsaládomat, éééés Kansaiba megyek, egy Amagasaki nevű, 460.000 lakossal rendelkező "kisvárosba". Amagasaki körülbelül 10 km-re van Osakától, és elég sok helyen emlegetik Osaka elővárosaként. Álmodni sem mertem ilyen jó helyről, Osaka egyszerűen... Az álomvárosom. :D Annyira cukin beszélnek! A családom anyukából, apukából, 2 nővérből és egy bátyból áll. Sajnos még nem sikerült felvenni velük a kapcsolatot, ugyanis az e-mail cím, amit az AFS küldött, nem jó. Pedig annyira kíváncsi vagyok rájuk! A sulim mellesleg nem Amagasakiban lesz, hanem Nishinomiyában, de nem gond, sokkal közelebb van, mint Vác, meg amúgyis... Gyanítom, hogy Japánban nem általános a 10 perces késés, meg a fűtetlen vonatok.
De mielőtt kimennék, még rengeteg dolgom van. A vízumintézés még folyamatban van, március 6-án nyelvvizsgázni megyek németből, február 20-án kiutazási orientációnk lesz a másik 2 magyar cserediákkal, közben a suliban se szabadna feltűnően rontani, mindenféle orvosokhoz kell rohangálni, vásárolni, ajándékokat venni, albumot készíteni Magyarországról, stb. Egyszerűen annyi dolgom van, hogy azt sem tudom hol áll a fejem, és úgy két hónapja folyamatosan csökken az alvásmennyiségem is, mert hát elég nehéz mindent beletuszkolni ebbe a kevesebb mint 2 hónapba, amit még otthon vagyok. Közben persze japánt is kéne tanulgatni, de ez már végképp nem fér bele, alig 3 órám jut rá egy héten, plusz a keddi nap, amikor bejárok Pestre japánozni. De hát ez van, nem gond az, ha pörög az élet körülöttem. ^^
Na, azt hiszem, ennyi volt mára, ha lesz új infóm, vagy ilyesmi, akkor majd jelentkezek!