Szinte minden napra jut valami újdonság mostanában. Péntek reggel például arra ébredtem, hogy jött egy e-mail a fogadócsaládomtól. Ettől aztán úgy felpörögtem, hogy egész nap hiperaktív voltam, és azzal nyomasztottam mindenkit, hogy ezerszer elismételtem, mi mindent írtak.
A fogadóanyukám válaszolt az e-mailemre, és amilyen mázlim van, folyékonyan beszél angolul, mivel egy évet volt cserediák gimnazista korában az USA-ban, és jelenleg angoltanárként dolgozik, szóval nem kellett azzal szenvednem, hogy próbáljak megírni egy levelet japánul úgy, hogy nincs japán betűkészletem, meg semmim. Mellesleg nem is tudom, hogy kéne föltenni, mert Windowson még nem lenne akkora gond, de ugye nekem Linuxom van, és nem is áll szándékomban lecserélni... Na mindegy.
Anyukán kívül a fiatalabbik fogadónővérem is cserediák volt, nem máshol, mint Magyarországon. :D Úgyhogy állítólag nagyon jól beszél magyarul, bár ezt sajnos szerintem nem lesz alkalmunk túl sokszor letesztelni, mivel Kanazawában jár egyetemre, ami nem éppen Amagasaki szomszédja. :(
Ráadásul pénteken megkaptam az egész anyagot a fogadócsaládomról, anyum elhozta az irodából(sajnos én nem tudnék bemenni érte Pestre most egy darabig, mert tele vagyok programokkal, és ha bent is vagyok Pesten, 5-ig nem tudnék odaérni)! Van benne egy csomó fotó róluk, a házukról, a környékről, és mind nagyon aranyosnak tűnnek! :3 Meg kaptam róluk egy csomó infót is, sőt, az iskolámról is sikerült többet megtudni.
Az iskola ugye Nishinomiyában van, és az egész út oda nem lesz valami hosszú, a fogadóanyukám leírta: 7 perc gyaloglás(az a japán pontosság...), 10 perc vonatozás, aztán megint 15 perc séta. Protestáns suli, amit meg ne kérdezzétek, hogy hoztam össze, ugyanis hogy mondjam, erre nem volt valami sok esélyem, Japán vallásait nézegetve. :D Sőt, egyenruha se lesz, ami aztán a másik... Japánban szinte minden iskolában van egyenruha, erre pont kifogok egy olyat, ahol nincs. ^^" Állítólag a fogadóanyukám és az egyik fogadónővérem is ide járt suliba, és azt mondják, a környéken az egyik legjobb suli, nagyon barátságosak a diákok, és ami a japánokra nem éppen jellemző: ha nem tudok valamit japánul, szóba állnak velem angolul is! Ja, lesz egy másik cserediák is, csak nem AFS-es, hanem YFU-s.
Ezen kívül még annyi történt, hogy megkaptam a vízumhoz szükséges papírt, tehát jövő héten megyek a nagykövetségre. Vééégre~
Ma pedig gulyáslevest főztünk, mivel a fogadóanyukám azt írta, hogy már voltak egyszer Magyarországon, ettek magyar kajákat, és szeretik őket. Megkért, hogy majd tanítsam meg őt magyaros kajákat főzni, amibe bele is egyeztem, bár fogalmam sincs, honnan fogunk hozzávalókat szerezni... Pirospaprikát például tudok kivinni, de azzal önmagában nem sokra megyünk. De ő is megígérte, hogy megtanít a japán konyha különlegességeire. ^^
Köszönöm, hogy elolvastátok, またね。\(^ V ^)/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése