ビザ

Kedves Mindenki!
Miután múlt héten megérkezett a CoE-papírom Japánból a két másik cserediákéval együtt, megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk a nagykövetségre. Én naivan azt hittem, az egész nem fog fél óránál tovább tartani, így aztán azt mondtam anyumnak, hogy utána találkozhatunk a Westendben, és vásárolhatunk pár dolgot. Nos, mint már ezelőtt számos alkalommal, most is kiderült, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Először is, a nagykövetségre közel sem olyan egyszerű eljutni, ahogy én hittem. Mint átlagos vidékinek, nekem sincs túl sok fogalmam a pesti közlekedésről (bár mostanában a fő villamos- és metróvonalakon már egész jól kiismerem magam), így aztán nagyrészt a másik két cserediákra hagyatkoztam, de azért utánanéztem a BKV-útvonalkeresőn a dolgoknak. Hamarosan teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy valamit nagyon benéztem. A Moszkva térről kellett mennünk a 155-ös busszal (én a Széna térről néztem ki valami buszt), amit már megtalálni sem volt könnyű, ráadásul fogalmunk sem volt róla, jó buszra, jó irányba szálltunk-e, amíg meg nem érkeztünk a Zalai út nevű megállóig. Aztán kiderült, hogy a Zalai út megálló nem a Zalai úton van. Na mindegy, az utat nagyon hamar megtaláltuk egy kedves havat seprő nő segítségével, de a nagykövetségnek se híre, se hamva nem volt. Egy darabig arra gyanakodtam, nagyon rossz helyen vagyunk, mivel a követséget sehogy se tudtam beilleszteni a környezetbe - keskeny, erősen lejtő, jeges út, valami Isten háta mögötti hegyen. Rendőröket kellett meginterjúvolnunk, mégis merre találjuk meg. Szóval az út maga is körülbelül ötször annyi ideig tartott, mint számítottam. A nagykövetség előtt is ácsorogtunk egy ideig, a belépőkártyánkra várva, majd sikeresen eltaláltunk a konzuli osztályra, szépen kivártuk a sorunkat, és kaptunk valami papírt, persze angolul, amit ki kellett töltenünk. Na ez is vicces volt, a legtöbb helyre ugyanis halványlila segédfogalmunk sem volt, mit kéne írni. Amikor meg kérdezni akartunk, kijelentették, hogy várjunk a sorunkra, és fél óra múlva kérdezhettünk. Szóval végül kb. egy órát késtem a találkozomról anyummal... DE pénteken kész lesz a vízumom, és hétfőn el is megyek majd felvenni elméletileg. Véééégre~
Pénteken sikerült venni is pár dolgot, ruhákat meg egy új táskát, mert eddig úgy számítottam, hogy egyenruha lesz, de mivel mégsem, jóval több ruhát is kell vinnem. Illetve kéne, de nem nagyon fogok tudni a 23 kg-os limit miatt.
Na, legyen ennyi mára, még szeretnék írni egy e-mailt a fogadócsaládomnak is.
Még annyit, hogy rájöttem, van Starbucks Amagasakiban és Nishinomiyában is, nem is egy! Muhahaha~ :D *megszólalt a kávéfüggő*