最後

Kedves Mindenki!

Ideje lenne írni valamit. Természetesen megint nagyon sok minden történt, többek között az utolsó héten nem tudtam bemenni suliba, mert megbetegedtem. /(;-_-) Ez a tökéletes időzítés teljesen jellemző rám. Mindig akkor betegszem meg, amikor nem kéne. Az utolsó három héten szinte nem is voltam bent. Nem kicsit voltam ideges a dolog miatt, ugyanis így tanulni se tudtam, mivel 5 napon keresztül non-stop aludtam. Ja, persze ez nem igaz, mert ugye éjjel mindig felébredtem, és nem tudtam aludni. ｏ（＊ﾟ□ ﾟ*)ｏ Így sikerült megnéznem a Kanjani8 47 című koncertjét, amire eddig valahogy sosem volt időm, meg igazából a Kanjani8-ért nem is voltam annyira oda. Eddig. Amióta viszont megnéztem a koncertet, mindenkit ezzel fárasztok, és folyamatosan Kanjani8-et hallgatok. Most inkább nem írok kisregényt a témáról, annyi elég lesz, hogy ezek veszélyesen hülyék. (*T▽T*)
A hajamat is levágattam, így teljesen új fejszerkezettel vágok neki Japánnak. Kiderült az is, hogy tévedtem, amikor azt hittem, a rövid hajjal kevesebb baj van, mert ugyan rövidebb idő alatt megszárad, de a rövid haj csak hosszas imádkozás után méltóztatik úgy állni, ahogy azt viselője kívánja. Ugyan nem azért vágattam rövidre, mert lusta vagyok vele foglalkozni, ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. A frizura alapötletért köszönet Kai-nak, a the GazettE dobosának, a kivitelezésért pedig a fodrászomnak! (^ω^)
Ez az utolsó bejegyzésem az indulásom előtt. Utolsó. Az utóbbi pár napban szinte mindenről ez a szó jut eszembe, mint például „utolsó cappucino a büfében”, „utolsó Grey's Anatomy rész”, „utolsó vonatozás”, satöbbi. Ezért lett ez a bejegyzés címe is. Mindenki kérdezgeti, hogy érzem magam, de az a helyzet, hogy ez valami leírhatatlan, zavaros dolog, nem tudom szavakba önteni.
Minden gondolatom a pakolás körül forog, egyenlőre halványlila segédfogalmam sincs, hogy leszek képes mindössze 20+8 kg-ot pakolni. Σ(>д<｀*) Tök szívás az egész, megmértem a kézipoggyász bőröndömet, és majdnem 3 kg teljesen üresen, meg se akarom tudni, mennyit nyom a másik. Ráadásul csak az ajándékok legalább 7 kg-t tesznek ki. Magyarul szinte semmi cuccot nem tudok vinni. Mondjuk őszintén még nem nagyon kezdtem el bepakolni, csak kidobáltam a szobám közepére a cuccokat, úgyhogy most a szoba kábé úgy néz ki, mint egy háborús övezet. Ez van.
Nos, azt hiszem legyen ennyi elég mára, sietek, mert már előre érzem, hogy a kiutazásom előtt nem lesz túl sok átaludt éjszakám, talán csak ez az egy (utolsó). Elméletben minden héten/második héten firkantok majd ide valamit, hogy tudassam Veletek, még élek, aztán gyakorlatban meglátjuk. Ha valakinek valami megjegyzése van, ne féljen kommentet írni, ha akad kérdés, az is jöhet, bár nem ígérem, hogy hamar válaszolok.
Következőleg már Amagasakiból jelentkezek (ami mellesleg a Kanjani8-ból Yasuda Shota szülőhelye, hehe)!

であ(・ω・)ノシ