久しぶり

Nos, mint mindig, most is egy bocsánatkéréssel indítom a bejegyzést, ugyanis kb. 5 hete fel se néztem ide. Természetesen van kifogásom is: elfoglalt voltam. Nem kicsit.
Már régebben említettem a gakupa nevű izét, amit az iskola elkezdése óta szinte minden nap gyakoroltunk. Ez ugye egy ilyen pompomlány izé, amit minden évfolyam (kivéve a J1-t, azaz az alsó középiskola elsőéveseit) együtt gyakorol be, és ad elő a sportnapon. Minden évfolyamnak megvan a saját színe (ebben az évben J1=kék; J2=narancssárga; J3=zöld; S1=rózsaszín; S2=piros; S3=sárga), amilyen színű a tesiegyenruhájukon a nevük, és gakupánál a pompomuk meg ruhájuk. Ezt a színt nem cserélgetik minden évben, hanem 6 éven keresztül ugyanaz. A gakupát marha ciki elveszíteni fiatalabb évfolyamokkal szemben, meg amúgy is mindenki nyerni akar, úgyhogy mindenki nagyon komolyan veszi, többet gyakoroltunk rá mint szalagavatóra a negyedikesek otthon... Az én évfolyamom (S2=piros) különösen nagyon beleadott mindent ebben az évben, mivel eddig minden évben veszítettek az alsóbb (S1=rózsaszín) évfolyammal szemben, amióta elkezdték a gakupát. Ez azt jelenti, hogy mi kezdtük minden nap a legkorábban, és mi fejeztük be a legkésőbb. Az elmúlt hónapban minden nap volt gakupa, 4 héttel ezelőtt csak minden ebédszünetben és délután, amikor épp nem volt sportnapi gyakorlás (erről később), 3 héttel ezelőtt háromszor reggel is volt fél 8-tól (8:20-ig), délután pedig minden nap délután 5-ig, az elmúlt két hétben pedig minden reggel 7:15-től, ami azt jelenti, hogy minden nap 5:20-kor keltem, az utolsó héten pedig délután nem ötig volt, hanem 6-ig. Ez azt jelenti, hogy az utolsó két hétben minimum napi 3 órát gyakoroltuk. Ennek következtében mindenki folyamatosan hulla volt, és néhány embernek elég komoly izomláza volt, mert ugye folyamatosan felemelve kell tartanod a kezed, egyenesen (ha behajlítod, odajön egy „gakupain”, azaz a gakupát szervező emberke, és rád ordít, hogy egyenesítsd ki :D), és folyamatosan szaladgálsz meg guggolgatsz. Az órákon mostanában az emberek 80%- a aludt, az egyik matekórán például az én soromban 1 ember volt, aki nem feküdt a padon, erre a tanár: „Á, gakupa, mi?”. :D Gyakorlást nem lehet ok nélkül ellógni, mert felírják azoknak a nevét, akik nem voltak, és ha nincs nagyon komoly okuk, akkor ajjaj... A gakupát szervező lányoktól mindenki marhára be volt tojva, mert tényleg elég ijesztőek voltak mérgesen. Úgy hajtottak, mint a lovakat kábé. Ha egy hullámban túl lassúak voltunk, akkor ránk ordítottak, hogy „LASSÚÚÚÚÚ!”, meg ilyesmi. :D Ja, és szombaton reggel 8:30-tól délután 1-ig végig próbáltunk, körülbelül 2-3 órát ebből a tüző napon, cipő nélkül (mindenkinek cafatokban volt a lába utána, mert ilyen sóderes helyen csináltuk, ahol az előadás is volt). Azt nem is említettem, hogy mindenkinek magának kellett megvarrnia a ruháját, csak az anyagot adták hozzá, meg egy 10 oldalas leírást, hogy hogy kell megcsinálni. Szóval tényleg nagyon, nagyon sokat dolgoztunk rajta. Kizártnak tartom, hogy ilyet otthon meg lehetne szervezni, egyrészt senki nem tanulna meg ilyesmit (több oldalnyi volt a koreográfia, nekem főleg elég sokáig tartott, mire megtanultam, mert japánul volt az egész), gyakorolni meg pláne nem jönne el senki. A ruháról nem is beszélve. Na ezt félretéve, tegnap volt a nagy nap, a sportnap, amikor előadtuk. Mindenki iszonyúan izgult, mert ha egyvalaki elrontja, rég rossz, elég hülyén néz ki egy fehér pompomtengerben egyetlen piros... (Jobb kezünkben piros volt, balban fehér.) Én majdnem tökéletesen végigcsináltam, egyszer rontottam, mert túl hamar emeltem fel a pomponjaimat a harmadik résznél... De ez szerencsére nem egy óriási hiba, állítólag nem látszott, meg ilyen kis baklövései mindenkinek voltak, de összességében véve nagyon profin végigcsináltuk. De vesztettünk. Megint legyőzött a rózsaszín évfolyam. Mindenki hihetetlenül ki volt akadva, ami nem csoda, ha a belefektetett munkánkat nézzük. Én is kiakadtam. Sajnos még nem sikerült megszereznem a videót a tegnapi gakupáról, de amint meglesz, feltöltöm ide, hogy láthassátok, mégis hogy néz ki ez a dolog. Elég jól.
Tegnap ugye sportnap volt. A sportnap itt úgy néz ki, hogy különböző csapatokba osztanak be (mindenkinek ugyanaz a csapata 6 éven keresztül, vegyesen vannak az emberekék minden évfolyamból), ezek az „A-gumi; I-gumi; YA-gumi; MI-gumi; WE-gumi; HA-gumi”. Mindegyiknek megvan a saját színe (A=kék; I=fehér[a pólójuk fekete]; YA=sárga; MI=zöld; WE=piros; HA=lila[a pólójuk szürke]), így mindenki ugyanolyan pólót hord a csapaton belül; meg például az én csapatomnak(A-gumi) volt kék törölközője is, ja meg mindenkinek van a csapatának megfelelő színű kesztyűje is. A sportnapon ezek a csapatok mérik össze magukat mindenféle versenyekben, amiket most nem írok le, mert lemegy a nap, mire pontos magyarázatot írok, de mindenesetre van mindenféle, amiből mindenki kettőn vesz részt. Én kötelet húztam, meg egy úgynevezett „boujou boshi” nevűben vettem részt, aminek az a lényege, hogy egyszerre két csapat van a pályán, akik megpróbálják elvenni egymás póznáját. A csapaton belül az emberek fele védi a póznát, a másik fele pedig támadja a másik csapatot. Én védtem, ami a kellemetlenebbik. Körülbelül három-négy hete minden héten 3-4x gyakoroltuk ezt is (igen, nem viccelek, mindent gyakoroltunk, nem rögtönzésről van szó ám), nagyon profin meg volt szervezve, mindenkinek megvolt az állandó helye a pózna körül. 4 sort alkottunk körülötte, én belülről a másodikban voltam (hála az égnek...). Nagyon szorosan fogtuk közre a póznát, megmondták, milyen pózban kell állni, és hogy kell összetartani, minden. Egymásba karoltunk, kezünket a gyomrunk környékén összekulcsolva, térdünket berogyasztva. Ez elég fájdalmas körülbelül 20 másodperc után, az ember lába folyamatosan fel akarja mondani a szolgálatot, a karjait két oldalról húzzák, elölről hátulról marha szorosan rátapadnak az emberek, egyszóval marha kényelmetlen. Ráadásul amikor támadnak, nagyon agresszívek, de komolyan, az ember meg nem mondaná erről a halom törékeny csajról, hogy ennyire be tudnak vadulni. A karom még mindig marhára fáj, mert úgy rángattak, mint az állat, elereszteni meg nem szabad, mert akkor megszerzik a póznát. Ja. Mindenesetre a sportnap nagyon jó volt a gakupa eredményét leszámítva, nagyon jól éreztük magunkat. ^^ Sajnos nem tudtam túl sok képet készíteni, mert folyamatosan rohangáltunk szurkolni, meg ilyesmi. Az A-gumi végül 5. lett (igen, a hatból), de végig azt hittük, hogy utolsók leszünk, úgyhogy amikor megtudtuk, hogy nem, akkora sikoltozás volt, hogy hűűűű~ :D Hangosabbak voltunk, mint a WE-gumi, amikor megtudták, hogy nyertek. :D A sorrend így alakult: 1. WE-gumi; 2. HA-gumi; 3. I-gumi; 4. MI-gumi; 5. A-gumi; 6. YA-gumi. Ami azért vicces, mert mindenki azt hitte, a MI-gumi fog nyerni, mert iszonyú erősek voltak... Kép:




Ezen kívül még elég sok minden történt. Például az, hogy május elején volt a Golden Week, amikor egy marha hosszú szünet van, mármint április 29-én (csütörtök) volt egy nap, aztán szombat, vasárnap, hétfő, kedd, szerda. Vasárnap és hétfőn 5 évfolyamtársammal elmentünk vidékre Deko-chanhoz (szintén évfolyamtársam), és marha jól éreztük magunkat. Voltunk többek között karaokézni, sentouban, és természetesen a kötelező purikura is benne volt a programban. :D Éjjel természetesen kb. 3 órát aludtunk, és tényleg nagyon jól éreztük magunkat. ^^ Erről pár kép:





Aztán... Mivel Noriko, a fogadónővérem hazajött egy pár napra, elmentünk megint Kyotoba is, ami megint nagyon jó volt. Pár kép:






Ja, volt AFS orientációnk is, de ott nem történt semmi különleges, csak végre találkoztam mindenkivel. Ki kellett töltenünk pár tesztet, meg elbeszélgettek velünk, stb. Aztán május 14-én elkezdődtek a vizsgák a suliban, május 14-18., amiből én csak japánból vizsgáztam, de az elég jól sikerült. Igaz, hogy nem volt olyan nagyon húdenehéz. Na és akkor most az egyik legváratlanabb dologról pár szót... Az első vizsganap előtti napon, csütörtökön hirtelen jött egy mail a finn cserediáktól (mármint attól, aki itt van Nishinomiyában), hogy nincs-e kedvem vele vasárnap Hey! Say! JUMP koncertre menni ingyen. Körülbelül hatszor kellett elolvasnom, mire rájöttem, hogy épp meg lettem hívva egy Johnnys koncertre ingyen. Csak ültem ott a gép előtt, és üveges szemekkel meredtem a képernyőre, hogy mivan. Aki nem ismeri a Johnnys-t, annak ajánlom, hogy nézzen utána egy kicsit, mert szerintem Ázsiában nem lehet olyat találni, aki nem ismeri. Röviden egy olyan cég, aki tehetséges és izé... jóképű (???) fiúk (igen, kb. 12 éves korban kezdik) után kutat, és csoportokat (jobb szó híján, mert zenekarnak vagy együttesnek nem mondhatóak, mivel csak énekelnek és táncolnak) raknak össze belőlük, amik iszonyú népszerűségnek örvendenek itt. A helyzet az, hogy ez valami olyan, amit fogalmam nincs, miért hallgatok, mert általában ki nem állhatom a hasonló zenét, de valahogy mégis. A Hey! Say! JUMP-ot konkrétan nem ismertem valami nagyon, mármint hallgattam őket, de nem láttam egy koncert DVD-t sem tőlük, a tagok (akik 10-en, igen 10-en vannak) neveiről pláne gőzöm se volt. De ki a jó ég hagyna ki egy ilyen lehetőséget??? Úgyhogy gyorsan válaszoltam, hogy naná, hogy megyek. Johnnys koncertre jegyet szerezni teljes lehetetlenség, nagyon akartam Kanjani8 koncertre menni, de mindenki azt mondja, hogy lehetetlen. Kábé a fanklub tagjai tudnak jegyet szerezni, aztán annyi. Ők se biztos, mellesleg. Szóval május 16-án, vasárnap Hey! Say! JUMP koncertre mentem. A Johnnys koncertekről tudni kell, hogy iszonyú show az egész, mozgószínpadokkal, háttértáncosokkal (minimum 80(!!), szintén a Johnnys tagjai, csak még nem futottak be), mittudoménmivel. Tényleg nagyon jó volt, és elismeréssel adózom a Hey! Say! JUMP tagjainak, akik közül nálam fiatalabbak is vannak, és a leg”öregebb” asszem 19 éves. Hihetetlen volt, és rá kellett jönnöm, hogy a Johnnys-on belül az ő hangjuk a legjobb, mármint mindegyikük hangja jó. A többi csoportban van minimum 2 gyenge láncszem. Mellesleg a hely óriási volt, becsléseim szerint több, mint 15.000 ember volt. Az Osaka Dome-ban tartották, és ez volt a turnéfinálé (ami szerintem elég sokat elmond a hangulatról). Az Osaka Dome hihhhetetlen nagy, de komolyan. Amikor bementünk, azt hittem ott dobom el magam. Bent nem szabadott képet készíteni, és lehetetlen is volt, mert minden 20 méterenként állt egy biztonsági. Ennek ellenére a finn csaj valahogy csinált egy képet a díszletről, de még nem sikerült elkérnem tőle (mindig elfelejtem). A hazafelé út annyiból volt vicces, hogy rossz vonatra szálltunk fel, így 3 átszállás helyett hattal sikerült hazajutnunk, kábé 1,5 órával később, mintha normálisan mentünk volna. :D Kép az Osaka Dome-ról:



A koncert előtti pénteken Osakába mentünk a sulimból az összes cserediákkal, mivel a vizsgák miatt kb. fél 11-kor elmehettünk a suliból. Kép:



Szombaton pedig Shikokura mentem, ami szintén iszonyú jó volt, teljesen más, mint itt errefelé, vidék az egész, és gyönyörű. Hazafelé háromszor ettem udont, hogy leteszteljem, valóban Shikokun-e a legfinomabb. ;D Csak egy kép, mert lusta vagyok többet válogatni:



22-én sulibazár volt, ahol azt hittem, meghalok a melegtől. Én a teniszklub és az osztályom standjánál voltam „szolgálatban”, a maradék időben meg megnéztük a táncklub és a könnyűzenei klub előadását, meg mászkáltunk. Az első képen a teniszklub két tagja, a bal oldali a klub vezetője; a második képbe meg belemászott valaki a táskájával, de ez az egy képem van standszolgálatról:




24-én akartam blogolni, mivel az óriási eső miatt szünet volt a suliban, de valahogy nem jöttt össze. Igen, esőszünet volt. :D Mondjuk ezt az esőt nem az otthonihoz hasonlónak kell elképzelni, mert tényleg félelmetesen szakadt, ilyet még életemben nem láttam. Nem is volt kedvem ilyen esőben elmenni otthonról, biztos vagyok benne, hogy két perc után nyakig vizes lettem volna.
Múlt vasárnap a K-ON (könnyűzenei) klub koncertjén voltam Kobéban egy live houseban, és iszonyat jó volt. Nagyon profik, vannak saját dalaik is (amiknek a szövege ugyan néha igen érdekes, de ennek ellenére tényleg nagyon jók), meg minden. Kábé 15-en együtt mentünk az évfolyamomról, és utána meg beugrottunk a Nishinomiya Gardensbe is (izé... pláza :D). Ma pedig szünet van, mert tegnap sportnap volt, és mindenki hulla. Tulajdonképpen én is hulla vagyok, de 8-kor felkeltem, és lementem bringával a tengerpart melletti sportcentrumba teniszt gyakorolni, mert elég gyatrán megy, és holnaptól újraindul a klub ( eddig a gakupa miatt nem nagyon volt), fél kettőre sikerült hazaérni. Iszonyat meleg van, szerintem nyáron meg fogok itt halni, mert a mostani kb. 28 fokban mindenki mondja, hogy marha hűvös van, a nyár sokkal melegebb lesz. Hiába nem Osaka a legdélebbi hely, de mindenki tudja, hogy ez a legmelegebb hely Japánban, Okinawát leszámítva. Valószínűleg az iszonyú sok iszonyú magas épület miatt. Ráadásul ma sikerült leégnem úgy, hogy látszik a csuklószorítóm helye. Eddig azt hittem, hülyén néz ki a bringáskesztyűs lebarnulás, de a csuklószorító mindent visz.
Na ennyi voltam mára. Mivel marha hosszú lett, nem fogom újraolvasni. Valószínűleg nem egy, nem kettő helyesírási hiba és érthetetlen rész van benne, de így jártatok.
であ(・ω・)ノシ